kuci volt, van és lesz..

Szomorú ez a lány..
Egyszer majd csak jobb lesz. Pedig, aki ismer, tudja, hogy szinte mindig vidám vagyok, de ez most valahogy nem így van. Peidg hétvégén egészen felvoltam dobva. Ugráltam össze-vissza, mint egy hülye gyerek, bár igaz, hogy az is vagyok, kivéve most..
Tényleg nem jó.. A kivételes esetek egyike ez az időszak, nem csak a lelkem fáj de a testem is. Nem szeretem, amikor ilyen vagyok.. nyüff..
Ha jól emléklszem, ugy a szülinapom környékén kezdődött, előtte utána közben, nem tudom. De úgy látszik tényleg rossz hatással van az emberre a nagykorúság. Határozatlan lettem, változó, meg hasonlók. (hisztirohamok) Az eddigi időszakomban, mindig tudtam, hogy mik a terveim, biztos lábon álltam. Pontosan tudtam, hogy mi az amit akarok, most pedig abba sem vagyok biztos hogy mire vágyom. Egyszerűen csak vagyok. Igaz ez a folyamat, nem egy honapja ketdődött, hanem azért még régebben. Meginogtam, valami eltűnt, s foggggalmam sincs, hogy mi.
Szét vagyok esve, de teljesen. Sajnáltatom magam, mint ahogy mindig. Ebben sincs semmi meglepő. Csak olyan fura, olyan dolgok bántanak, és olyanok miatt fáj a pici lelkem, amiket az ismeretségi körömből, nem nagyon tudok, vagy nem szeretnék megosztani senkivel. De ez nem teljesen igaz azért. Csak, még nem érzem pontosan, nem tudom megfogalmazni. Tudom, elég sokáig tart, meg minden.
Na ennyi elég volt a szenvedésből..
Amúgy tanultam olaszt (ez valyon a depresszió jelen?)